"Egy álomképekkel teli világban a valóság fájni tud ."

 Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: Miért jó így nekünk?

Kora reggel, az iskola padban, nevedet rajzolva, sírva fakadtam. Könnyeim a papírt egyre csak áztatták, fájt még, hogy elfeledtél, hogy megváltoztál...

Megtehetnéd - a kedvemért - hogy lábujjhegyen távozol. Halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, nem kell, hogy lásd, mennyire fájsz.

 “Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál…”

“Csalódni abban kit szívből szeretünk.
Szívünk meghasad hiába nevetünk.
Dacolva némán, hogy nem fáj ha nincs tovább.
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán.”

"Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat."

"A Bucsú nélküli szerelem, soha nem ér véget."

"Elvesztettem valakit akiről azt hittem,hogy szeretett és elvesztettem valakit akiről azt hittem,hogy szeretem..."

"Nem az az igazi fájdalom,
Amitől könnyes lesz a szem,
Hanem amit magunkba hordozunk
Titokba, csendesen."

"Igyekszem vidámságot színlelni, amikor pedig nem vagyok vidám, leplezni a szomorúságomat, hogy ne okozzak bánatot azoknak, akik annyira szeretnek, és annyira aggódnak értem."

"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."

"Rosszkor kopogtatsz az ajtómon, jelenleg nem engedek be senkit sem, távol akarok tartani magamtól most mindent, megsebeztek és úgy érzem, ha most beengedlek én sebeznélek meg téged. S ezt nem akarom, ugye megérted?"

"Kérlek légy velem most, bár tudom nem érdemlem, én voltam ki mindent elrontott!"

"Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi"

"Erős leszek, és csak azért is megmutatom mindenkinek, akik most szánalommal tekintenek rám miattad, hogy megvagyok nélküled is."

"Soha nem voltál őszinte, hogy nézel könnyedén így az emberek szemébe? Mondd, mit látsz a tükörbe?"

"Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli."

"Mások mindig azt látják,milyen vidám vagyok. Mindenki irigyel,azt hiszik boldog vagyok. Pedig nem így van,ez csak a látszat, valami legbelül nekem is fájhat."

"Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret."

"Szerettelek, de nemsokáig...utálni foglak,talán eljutok odáig...s akkor majd bosszútállok mindenért,amit velem tettél, s csak annyit fogok mondani, a bukott csicska te lettél!"

"Ma egy mosoly, holnap könnyek, ma még nehéz, holnap könnyebb, nézz az égre, legszebb fényre, láss egy álmot, harcolj érte"

"Az életben nincs annál nehezebb, ha gyulölni akarjuk azt, akit csak szeretni lehet!"

"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta."/Jókai Mór/

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."/George Gordon Noel Byron/

"Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni."/Gabriel García Márquez/

“Nem az a fájdalom sirni, zokogni
hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős de a szive megszakad
ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.” 

“Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?”

“Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran kínzóbbak a szerelem szívfájdalmaitól.”

“A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.
Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a megcsalás fájdalma.
Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja.
El kell, feledjelek. El kell, engedjelek.
Csak az emlékeimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az ész és az érzelem.
Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem.”

“Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!”

“Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
Egyetlen egy érintés ezer hazug csóknál.
De ha édes ajkadtól már csak bántást kapok,
Te észre sem veszed, de én belehalok!”

“Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.”

"A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az ember feladja, akkor örökké fog tartani."

'Mosoly lebegjen arcodon, ha fáj is a szíved, ne lásson át a fátylon a tömeg. Ne tudja meg senki, ne tudják az emberek, hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet... "